Napjainkban ezt a helyet Salamon trónja, Takht-e Szolejmán néven ismerik. A kőkehelyben nyugvó, titokzatos tavat Irán legfőbb szentélyeként tisztelték az iszlám eljöveteléig. Tűz és víz együttes jelenléte vonzotta az árjákat, Irán ősi alapítóit erre a vulkanikus, földrengéses területre. Az árják főistenük, Ahuramazda, valamint a víz védelmezője, Ardviszúra Anáhita éltető elemeiként tisztelték a tüzet és a vizet.
Az árják az őselemek, a föld, a víz és a tűz beszennyezését nagy bűnnek tartották, ezt a tiszteletet, valamint a tűzoltárok használatát továbbadták a zoroasztrianizmus híveinek. Kik voltak ők?
A világ egyik legősibb vallásaként számon tartott zoroasztrianizmus ma is él, hívei a görögök által Zoroaszternek nevezett bölcs, iráni nevén Zaratusztra tanításait követik. Zoroaszter a mai Irán keleti részén élt, az árja hit papjaként, röviddel Kr. e. 600 után. Szakított az ősi kultuszokkal, és Ahurmazda választott prófétájának tartotta magát. Hitük a dualizmus elvét hangsúlyozta, az örök ellentétet teremtő Ahurmazda, és ellenpólusa Ahriman között, a jó és a rossz, az igazság és a hazugság között.
A mágusokat, akik az Irán északnyugati részén élő törzs tagjai voltak, ebben a korban a zoroasztrianizmus kiváltságos papjainak tartották. A hagyomány szerint a háromkirályok szintén mágusok voltak, hosszú utat megtéve Betlehemben jelen voltak Jézus születésénél. Ebből a szóból ered a mágia kifejezés is, mely valaha a zoroasztrianizmus rítusait jelölte, később más vallások ezt a hitet kiszorították, és jelentése inkább a varázslásra korlátozódott.
A tűz, Ahurmazda jelképe, a zoroasztrianizmus központi eleme maradt, a napjainkban élő párszik templomaiban, csakúgy, mint őseikében örök tűz ég. A papok még ma is fátylat viselnek, nehogy leheletükkel beszennyezzék a tüzet, melyet csak tiszta, száraz fával lehet táplálni.
A Szászánida-dinasztia uralkodása idején ( Kr. u. 3-7 század) a zoroasztrianizmust államvallássá emelték, birodalmuk egész területén tűzoltárokat emeltek. Közülük néhány, sziklás magaslatok koronájaként, messziről láthatóan lobogott a szabad ég alatt. Ma már csak az Átar-Gusnászp, a Fejedelmi Tűz hollétét tudjuk pontosan. A tűz istenének kegyelméből életre kelt lángjai Takht-e Szolejmán ősi szentélyének tűztemplomában lobogtak. A maga nemében páratlan helyet Sir Robert Ker Porter brit kutató fedezte fel 1819-ben.
A szentélyt I. Husztrau szászánida király újjáépítette, és köré várost alapított. Rövidesen Irán legfőbb kultikus zarándokhelyévé vált. A fejedelmi tűz városát a Körmeneti út választotta ketté, mely az északi kapu díszes bejáratától a tűztemplomon és benne a Fejedelmi Tűznek otthont adó oltáron át a tóhoz vezetett. A szászánida királyok a fényes koronázási szertartás után gyalogosan zarándokoltak ide, hogy az oltárnál részesüljenek isteni kegyelemben. E rítus ábrázolása megjelenik a szobrászatban, hatalmas domborművekben, folyópartok vagy források táplálta tavak feletti sziklák hatalmas reliefeiben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése