Törekvéseim ellenére sajnos tegnap este annyira fáradt voltam, hogy már nem volt erőm beszámolót írni, de elmaradásomat most pótolom. Megérkeztem épségben Los Angelesbe, méghozzá a gyönyörűséges partmenti Highway 1-et követve, de most még először következzék a Muir Woods és az utolsó nap San Franciscoban.
A San Francisco-i villamoson
Miután eddig nem tettem, úgy gondoltam, hogy itt az ideje, és felszálltam a San Francisco utcáin közlekedő villamosra. A parton lévő végállomásánál kb 10-15 perces sorban állás után felfértem a második induló szerelvényre, 6 dollár volt a jegy, nem pénz igazából. Hangulatos volt végigmenni vele a dombokon, ugyan semmi extra nincs benne, szép lassan döcög, de azért mégiscsak San Francisco híres villamosán ül az ember. Mellesleg az sem elhanyagolandó, hogy a végállomása a Union Square mellett van, így összeköti a város két nevezetes pontját, ráadásul egy nem is akármilyen úton.
A Muir Woods a várossal szemben, a Golden Gate híd másik oldalán található, odajutni egészen egyszerű, a 101-es utat kell követni a városon keresztül a hídon át, majd letérni az Highway 1-esre (természetesen északi irányban). Kb fél óra, nehéz eltéveszteni. A erdőről annyit kell tudni, hogy itt is nőnek az akár több ezer éves kort is megérő mamutfenyők, a redwoodok. Habár a fenyők itt nem érik el azt a kerületet, mint a Kaliforniában található többi rokonuk, (pl a Giant Forest, Redwood Nemzeti Park,vagy az Alder Creek-beliek) az itt található fák is elérik a 70 méteres magasságot, és vastagságuk miatt így is jópár ember kell, hogy körbeérje őket.
A Muir Woods bejárata
A fák mellett egészen eltörpülnek az emberek
Érdemes ide benézni, pláne, ha az ember még nem látott óriásfenyőket, és nincs idő a nagyobb, és egyben a várostól messzebb is levő "őserdőkhöz". Egy személynek a belépő 12-13 dollár, kb. 1-2 óra alatt végig lehet sétálni az érdekesebb részeken, és habár többször elágazik az út különböző irányokba, a legérdemesebb a "Bridge 4"-es útvonalat követni. Ja és nem árt, ha van nálunk pulóver, mert a napfény csak kevés helyen hatol át a lombkoronán.
A hazafele úton (ismerősök ajánlására) benéztem a hotelemtől nem messze elterülő Sausalito városkába. Nagyon szép óceánparti kisváros, dombokkal, szép parttal, és barátságos városközponttal, ami természetesen a az óceánhoz közel van. Kifejezetten ajánlott ide délután, a naplementében érkezni.
Sausalito városközpontja
Este, még búcsúzásként felmentem a szállásomtól két perc autóútra lévő kilátóhoz, ahonnan nagyon szép kilátás nyílik a hídra és a városra is. Az erős szél levitte a fejemről a sapkámat, melyet még éppenhogy a szakadék szélénél kaptam el, emellett még a fényképezőgépemet is meg-megbillentette egy-két expozícó közben, így elrontva azokat, emellett én 5 perc leforgása alatt sikeresen eljutottam a fagyhalál közelébe, de végülis megérte a sok "megpróbáltatás" a kilátás tényleg nem mindennapi.
A Golden Gate híd és háttérben a város éjszaka
Tegnap reggel tehát útra keltem, az útvonalam pedig a következő volt: San Francisco -> Monterey -> Carmel -> Big Sur -> Santa Barbara -> Los Angeles. Az út főként a Highway 1-en megy, ami, habár így lassabb kicsivel, mint az autópályán, bőségesen megéri azt a plusz 2 órát. Monterey városkájában megálltam egy órára kb, érdemes itt elnézni a kis halászfalu kikötőjébe, illetve a Cannery Row-ba, ami a turistaközpontja a városkának, köszönhetően a már használaton kívüli (de nagyon szépen felújított) halfeldolgozó üzemeknek, illetve a part közelében, a sziklákon pihengető fókáknak.
Monterey halfeldolgozója
Elhagyva Montereyt, majd Carmelt, következik az óceánpart elég hosszú, hegyoldalakon ívelő kanyargós része, ahol gyakran kell 35-40 km/h-ás sebességre lassítani, a lélegzetelállító kilátás miatt ez engem egy pillanatig sem zavart, így is 5 percenként megálltam a kanyarokban egy-egy kilátónál fényképezni. Egyiknél fókákat láttam a partokon, míg egy másiknál meg nem átallott egy egész mókus-raj is letámadni, hogy nincs-e nálam némi különlegesen tápláló, és egészséges étek, például chips. Tényleg ajánlom mindenkinek aki esetleg tervezi a San Francsco - Los Angeles távot kocsival megtenni, habár kénytelen voltam emiatt lemondani a Yosemite Nemzeti Parkról (nem esik ezen az útvonalon útba), úgy érzem hogy teljesen megérte ez is.
A kaliforniai partszakaszt semmiképpen sem szabad kihagyni!
.
A falánk mókushorda néhány tagja
Estére megérkeztem Los Angelesbe, a többszöri megállás és nézelődés miatt az út megtétele végül 10 órát vett igénybe a tervezett 8 óra helyett. A szállásom a belvárosban, Los Angeles Downtownban van, ideérkezésemkor megvolt az első tipikus Los Angeles-i élményem: pár sarokra a hoteltől épp egy forgatás mellett haladtam el, éppen egy Ford Mustangot szereltek fel, nem csekély odafigyeléssel, kamerákkal és állványokkal, mindezt az egyik főút mentén. Miután lepakoltam a szobámban, rövid sétát még tettem a felhőkarcolók között, aztán visszamentem a szobámba, elég fáradt voltam már. Tény, hogy a felhőkarcolók monumentális látványt nyújtanak, de azért valljuk be, Los Angelesbe nem ezért jön az ember, erre ott van New York.
A mai nap (meg terveim szerint holnap is) Beverly Hills-t, Santa Monicát és természetesen Hollywoodot járom be, róluk már csak (ha minden jól megy) holnap számolok be. Emellett, ha időm engedi, megpróbálom vágói vénámat is megcsillogtatni, és feltölteni pár videót is az elmúlt napokból, bár garanciát erre még pláne nem vállalok, tekintve a szállodában működő wifi sebességét.
Folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése