Dél-Amerika északi részén régóta keresnek egy legendás várost, Eldorádót (El Dorado), de az kisiklik a legfantáziadúsabb felfedezők, kincsvadászok karmai közül is.
Honnan ered a legenda? Ki volt El Dorado, az Aranyember?
Az ember ősidők óta az arany bűvöletében él. Ritka kincs, a valaha kibányászott teljes mennyiséget kevesebb, mint egymillió tonnára becsülik. Ezért lett az arany a legfőbb értékmérő! A kézműves szemében a mindent felülmúló anyag, jól formálható, mint az agyag, kemény, mint a kő. Az aranyat ritkasága és szépsége tette a fémek királyává. Varázsát eleinte színének köszönhette, az egyiptomiak a nappal, és az élet lényegével hozták összefüggésbe.
„Az arany a legnagyszerűbb dolog – írta Kolombusz -, akinek arany van a birtokában, az megszerezhet mindent, amit csak kíván. Őszintén szólva az aranyért, a lelke is bebocsátást nyerhet a Paradicsomba.” Ez a szemlélet indította útjára a spanyol és portugál konkvisztádorokat, a mexikói aztékok, és a perui inkák pedig 50 év leforgása alatt áldozatul estek az arany utáni kielégíthetetlen vágynak.
Az európai birodalmak kincsvadászai elsősorban modernebb fegyvereiknek köszönhetően kifosztották a kontinens őslakóit, még a gazdag sírboltokat is. Mindent vittek, ami mozgatható, és értékes volt. Évekig külön aranyszállító hajókon szállították a rengeteg összerabolt aranyat Amerikából, Európába.
A spanyolok a muiszkáktól hallottak először az indián uralkodók királyavatási rítusáról. A muiszkák földjén (mai Bogotá, Kolumbia), a Guatavita-tónál lezajló szertartások során a trónörökösök áldozatot mutattak be. Ennek során testüket bekenték ragadós földdel, melyre aranyport hintettek, így testét teljesen bearanyozták. Egy tutajra vitték, lábához nagy halom aranyat és smaragdot helyeztek, négy fővezér kíséretében. A fővezérek szintén ajándékokat vittek.
A tó közepén az arannyal felkent indián felajánlotta adományát, az összes aranyat bedobta a tó vizébe, miként a fővezérek is. Ezzel a szertartással az új uralkodót az Istenek elfogadták, a nép pedig urának, és királyának ismerte el.
El Dorado, az Aranyember szertartásából született meg a legenda. 1545-ben a Guatavita-tavat megpróbálták kikotorni, a kísérlet nem sikerült, majd többször újra próbálkoztak, egyik alkalommal a kizúduló víz 20 méterrel csökkentette a tó szintjét, majd a hasadék beomlott, számos munkás halálát okozva. Annak ellenére, hogy találtak aranyat, felhagytak a próbálkozással. A hegyi tó magas sziklák között fekszik, kincseit gondosan őrzi.
A pénzéhes emberek álmait felülmúló kincskeresés azonban nem sokáig korlátozódott a Guatavita-tó partjára. A futótűzként terjedő szóbeszéd az Aranyemberről, és mesés városáról, Manoáról, ahol még a fazekak is aranyból készülnek, mérhetetlen vadászatot indított el. Feltételezve, hogy a város az ismeretlen Amazonas-medence erdőiben rejtőzik, évről évre felfedezők és kalandorok tűntek el a dzsungelben, hogy sokuk soha ne térjen vissza.
Később az Aranyember legendája elhalványult, az emberek úgy képzelték, neve arra a helyre utal, ahol hihetetlen gazdagság várja őket, az Andok, vagy Amazónia őserdeiben megbúvó Eldorádóra. Ezért a következő évszázadokban is tovább kutattak, és bizonyos értelemben meg is találták, bár nem úgy, ahogyan elképzelték.
Mert a konkvisztádorok, a felfedezők és kincskeresők mesés aranybirodalomról szőtt álmuk hajszolása közben feltárták Dél-Amerika titokzatos hátországát, kultúráit, kincseit. Eldorádó, fizikai értelemben nem létezik, mégis olyan legenda marad, amely az arany bűvöletében sohasem szűnik meg létezni.
Forrás: Mítoszok földjén
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése